Állandósult szókapcsolatok (frazémák)

Gyakran választunk és használunk az egyszerűbb szavak helyett több szóból álló szókapcsolatokat, mert színesebbé, kifejezőbbé, hatásosabbá akarjuk tenni beszédünket.

Az állandósult szókapcsolatok használata a mindennapi társalgásban, az újságokban (a sajtóban), az irodalmi alkotásokban egyaránt megfigyelhető.

Állandó szókapcsolatok: többé-kevésbé megmerevedett alakú kifejezések, amelyek a gyakorlati használat következtében már egységes jelentést hordoznak. Az írásba foglal, adósságba veri magát – szókapcsolat, de! a lóvá tesz (becsap) képletes, átvitt értelmű szólás.

• a szószerkezetekhez hasonlóan mindig megszerkesztettek, de szerkezeti formájuk, alaki felépítettségük nem változtatható, a bennük szereplő szavak eredeti jelentése módosult a másik szóval való összefüggésben, így együtt új jelentéstartalmuk lett;

• szóértékű nyelvi elemek, mert jelentésük egyetlen szóval is kifejezhető

Pl. haragra lobban – megharagszik

Szívébe zár – megkedvel, megszeret

A frazémák többfélék:

• népmesei fordulatok (egyszer volt, hol nem volt…)
• társalgási fordulatok (Hogy vagy?)
• körülírások (bírálatot gyakorol)
• közhelyszerű kifejezések (a távozás hímes mezejére lépett)
• képes kifejezések (szikrázik a szeme, gurul a nevetéstől)
• szakkifejezések (összetett állítmány)

A frazémáknál nagyobb frazeológiai egységek: a szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék.

A szólások

A szólások olyan több szóból álló szerkezetek, amelyekben a szavak eredeti, szószerinti jelentése az idők folyamán elhalványult. A szerkezet új jelentést kapott.

Pl. fogához veri a garast = fösvény, zsugori

A tenyerén hordja = nagyon megbecsüli, szereti, kényezteti

A szólások szerkezete és funkciói

Szólás: Több szóból álló gazdag hangulati tartalmú állandósult szókapcsolat, amely jelentéstani egységként többet fejez ki, mint az alkotó szavak összessége. Beszédbeli szerepét tekintve szóértékű.

Pl.: Ráncba szed valakit (megfegyelmez).

Szóláshasonlat (a cselekvést vagy a tulajdonságot hasonlítja)

A szóláshasonlatok egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak, a tagmondatok a mint illetve az akár kötőszó kapcsolja össze.

Pl. Nevet, mint a fakutya

Kerülgeti, mint macska a forró kását

Szegény, mint a templom egere

A szólásoknak valamikor szó szerinti értelmük volt, így használták:

Pl. Hűlt helyét leli (a vadnak)

Kilóg a lóláb (az ördögnek)

A szólásoknak erős hangulati hatásuk van.

Pl. a. fenyegetés: - nem ússza meg szárazon

- elhúzzák a nótáját

b. fegyelmezés: - kordában tart

- móresre tanít

Mivel a szólás nyelvi jel igaz és hamis tartalmának közlésére egyaránt használható, ezért célszerű nem tartalmilag, hanem szerkezetük szerint csoportosítani őket.

Szókapcsolat jellegűek:

- Egyszerű pl.: fából vaskarika (főnévi)

Bakot lő (igei)

- Összetett pl.: Le is, út fel is út

Egyszer hopp, másszor kopp

Mondat jellegűek: ebből kevesebbet ismerünk, az indulatszavakkal rokon csoport

Pl. Eb ura fakó

Más állandósult szókapcsolatoktól a szólásokat stilisztikai értékük különbözteti meg. Színesítik, plasztikusabbá, kifejezőbbé teszik a beszédünket.

A közmondás: a népi bölcsesség, megfigyelés, tapasztalat figyelhető meg bennük.

Pl. Lassan járj, tovább érsz

Éhes disznó makkal álmodik

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

A közmondás a szólással szemben mindig mondat értékű.

Szállóige: olyan gyakran használt szó szerinti idézetek, amelyeknek az eredete, a szerzője ismert. Költők, írók, államférfiak, „híres emberek” mondatait közmondásszerűen idézzük.

Pl. Sok az eszkimó, kevés a fóka (Madách)

Ábrándozás az élet megrontója (Vörösmarty)

Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás (Kossuth)