Kölcsey Ferenc(1790-1838)

Életútja

Magányos ifjúság

<!--[if !supportLists]-->- 1790-ben születik Sződemeteren (Erdély)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- visszahúzódó, zárkózott természet; korán árvaságra jut, bal szeme hiányzik<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- sokat olvas: klasszikusok, franciák (felvilágosodás), kortársak (Kisfaludy)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- debreceni kollégium után joghallgató Pesten<!--[endif]-->

Kazinczy hatása

<!--[if !supportLists]-->- megsemmisíti ifjúkori alkotásait<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- bekapcsolódik a pesti irodalmi életbe<!--[endif]-->

Vidéki elszigeteltség

<!--[if !supportLists]-->- vidéken ide-oda költözik, végül Csekén köt ki<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- földesúri életforma nem fér össze költői ambícióival<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- tudós tanulmányokat közöl (pl. Nemzeti hagyományok)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- öccse halála után vidéken marad a családot támogatni<!--[endif]-->

Politikai aktivitás

<!--[if !supportLists]-->- 1829 Szatmár megye aljegyzője, majd főjegyző<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1831 képviselő a reformországgyűlésben<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- korszakalkotó mű: Országgyűlési napló<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1835 ellentmondó követutasítások miatt lemond<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- megírja fiának a Parainesist, amiben összefoglalja világnézetét<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- politikai perekkel foglalkozik (Kossuth, Wesselényi)<!--[endif]-->

Hirtelen halál

<!--[if !supportLists]-->- 1838-ban nyári zápor következtében megfázik, egy hét múlva meghal<!--[endif]-->

Költészete

<!--[if !supportLists]-->- romantikus lírai költő, verseire a nagy ellentétek szembeállítása jellemző<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- dicső múlt és sivár jelen<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- nagy hatású, szuggesztív erejű költői képeket használ<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- választékos szóhasználat<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- magyar nemesség erőteljes bírálata, a nemzetért való hazafias aggódás<!--[endif]-->

Költői korszakai

<!--[if !supportLists]-->- 1814-1817 - személyes jellegű versek, egyéni érzések, hangulatok megfogalmazása<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- pl. Elfojtódás<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1823-1832 - közösségi versek időszaka<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- pl. Himnusz, Vanitatum vanitas, Zrínyi dala, Emléklapra, Huszt<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1837-1838<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- pl. Zrínyi második éneke, Rebellis vers<!--[endif]-->

Elfojtódás

<!--[if !supportLists]-->- az önmagát sebző pátosz kifejeződése<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- kifejezőkészség hiányát próbálja kifejezni, ennek tragédiája jelenik meg<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- fogalmi úton lehetetlen<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- a kifejezést a költői eszközök halmozása segíti<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- zenei eszközök, zilált, szabálytalan kompozíció<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 100 évvel később Ady felidézi a Sírni, sírni, sírni című lírai költeményében<!--[endif]-->

Vanitatum vanitas

<!--[if !supportLists]-->- cím: hiúságok hiúsága - vallásos, bibliai tárgyú verset sejtet<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- első versszak még nem szűnteti meg az illúziót<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- a vers egy tétel hosszú, alapos, minden részletre kiterjedő kifejtése<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- témamegjelölés az első versszak végén: „mind csak hiábavaló”<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Kölcsey kiábrándultsága, pesszimizmusa szólal meg - minden érték mulandó<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- filozófiai mondanivaló: a történelem az ok és a cél fogalmaival nem megfogható<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- ábrázolás külső nézőpontból (középkori prédikátor)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- távolságtartó, sztoikus, emellett szatirikus és ironikus magatartás keveredése<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- fontos eszköz az általánosítás és a költői túlzás<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- szerkezet<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- első és utolsó két versszak keretbe foglalja a halmozásos fokozást<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- belső keret: általános megállapítások között egyedi példák (3-6. versszak)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- párhuzamos szerkezetű, epigrammaszerű csattanóval végződő versszakok<!--[endif]-->

Himnusz

<!--[if !supportLists]-->- cím az alcímmel együtt a múltra utal, bár a vers a jelenről szól (cenzúrától való félelem)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- ódai nézőpont, hasonló a Vanitatum vanitaséhoz<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- prédikátori szerep, középkori jeremiádok történelemszemlélete<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Isten megszólítása E/2-ben, az elbeszélő részben megjelenik T/1 nézőpont is<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Isten a felhalmozott bűnök miatt jogosan bünteti a magyarságot<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- kompozíció: első és utolsó versszak keretet alkot<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- magyar történelem fontosabb állomásainak kiemelése<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- játék az idővel: gyakran megjelenik a jelennel való párhuzam/ellentét<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- költői eszközök: sűrítés, elvont képek (pl. metonímia)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- romantikus szókincs: balsors, lángtenger, vélrözön, megbűnhődés<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- logikus felépítés<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1. vsz. áldást kér az Istentől<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 2-3. vsz. természeti adottságok általi harmónia<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 4. vsz. a tragikum és félelem semmissé teszi a harmóniát<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 5. vsz. belső viszályok (utalás Berzsenyi Magyarokhoz I.-jére)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 6-7. vsz. irracionális félelemérzet, elvont, általános képekben<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 8. vsz. a felütés néhány változtatással, elégikus hangnemben jelenik meg<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- bebizonyosodik, hogy csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- 1843-ban Erkel Ferenc zenésíti meg<!--[endif]-->

Zrínyi dala

<!--[if !supportLists]-->- hét évvel a Vanitatum vanitas után íródik, de ugyanazt a szemléletet tükrözi<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- herderi jóslat: a kis nemzetek életképtelenek, el fognak tűnni<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- múlt és jelen szembeállítása<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Zrínyi és a költő közti párbeszéd valójában belső dialógus<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- a vándor (Zrínyi) csak hírből ismeri a magyarságot, keresi a régiek legendás hazaszeretetét<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- megjelenik a nép siralmas állapota, a paraszti nyomorúság<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- egyenrangú felek, két költő közt zajlik a párbeszéd<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Kölcsey saját osztályából ábrándul ki (nemzet alatt a nemesi nemztet érti)<!--[endif]-->

Zrínyi második éneke

<!--[if !supportLists]-->- nyolc évvel a Zrínyi dala után íródik<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- nem egyenrangú felek: a költő a megszemélyesített sorshoz könyörög<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- könyörgésben végig bujkál egy halvány remény<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Kölcsey felismeri, hogy a kor nemessége már nem képes megmenteni az országot<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- alapvető probléma: belső nemzeti összetartás hiánya<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- a hazát saját népétől kellene megvédeni, ez pedig lehetetlen<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- rövid, kategorikus mondatok: a sors akarata kikezdhetetlen<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- a magyarságnak nincs jövője<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- új nép veszi majd birtokba földünket, amely majd érdemes lesz a továbbélés jutalmára<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- befejezés lírai rekviemmé magasztosul - a boldogság lehetősége csak a magyarok eltűntével válhat valóra<!--[endif]-->

Rebellis vers

<!--[if !supportLists]-->- elmulasztott történelmi lehetőségek miatti keserű szemrehányás<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- népre kimondott átok forrása a nemzet jövőjéért érzett rettegő aggodalom<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- rövid, epigrammatikus szerkezet<!--[endif]-->

Huszt

<!--[if !supportLists]-->- Kölcsey politikailag aktív korszakának jellegzetes verse<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- felvilágosodás-korabeli szerkezet: pictura (lebegő rémalak), majd sententia<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- végén csattanó: erkölcsi tanulság<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- „Hass, alkoss, gyarapíts” – azóta szállóigévé vált<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- romantikus képsor ellentétben áll a klasszikus versformával (disztichon)<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- Kölcsey a nosztalgia ellen foglal állást, előremutató gondolatokat és cselekvést vár el<!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->- neológus szemlélet; Kölcsey a nyelvújításnak is élharcosa<!--[endif]-->

----------------------------------------